A Teremtő terében nem kell tudnunk – csak jelen lennünk. Ismerd meg, hogyan történik az oldás valódi megtartó jelenlétből. Olvasd el a cikket!
Amikor a lélek emlékezete oldások tere megnyílik, valójában nem egy technika lép működésbe. Nem egy protokoll, nem egy megtanult meditációs szöveg.
Ez a tér a Teremtő tere. Egy olyan fényminőségű, emelkedett energetikai mező, ahova nem gondolattal és akarattal jutunk el, hanem szándékkal és jelenléttel. Ahol nem mi irányítunk, hanem vezetve vagyunk.
A meditációk és vizualizációk sornál ez a tér nyílik meg, ide hívjuk be a segítőket – a Teremtő, Jézus, Mária Magdolna, Szűz Mária, Nagyboldogasszony fényminőségeit. Korszakhoz kötött oldás esetén megjelenhet Lilith, Ádám, Éva, vagy éppen a Szíriuszi Tanács, szíriuszi fénylények, nagymesterek. Van, hogy egy kristály jelenik meg, vagy egy szimbólum, egy könyv, egy tükör. Ezek mind segítik az emlékezést.
Ez nem „mese”. Nem is regresszió. Inkább egyfajta belső érzékelés és intuitív kapcsolódás: olyan képeket, energiákat hoz felszínre, amelyek a lélek szintjén hordozott emléknyomokat érintenek.
Van, amikor mi is meglepődünk. A legtöbben nem „látnak” klasszikus értelemben vett mozit, hanem érzéseik, benyomásaik, töredékek jönnek. Aztán észrevesszük, hogy valami mégis megváltozott. Megkönnyebbülés jön. Vagy egy felismerés. Egy belső „aha”.
Az oldásokat mindig vezetem. Nem egyedül megyünk be ebbe a térbe, és nem is a saját ötletem szerint. Egyszerűen jönnek az információk. Sokszor nem tudom, miért kell valamit mondanom – csak érzem, hogy ki kell mondani. És utólag derül ki, hogy pont akkor, pont annak, pont az kellett.
Ez az a tér, ahol nem a tudás vezet, hanem a jelenlét. Ahol az intuíció veszi át az irányt. Ahol az ego hátrébb lép, és valami nagyobb elkezd működni rajtunk keresztül.
Sokszor én magam sem tudom, mit élnek meg azok, akik velem vannak ebben a térben. Nem látom a képeiket, nem is kell. Mert nem az én látomásom számít.
Hanem az, hogy ott vagyok. Jelen vagyok. Tartom a teret. Meghívom a segítő energiákat.
Ez az, amit megtanulni nem lehet. Csak átadni. Csak lenni benne. És ez az, amit te is érezni fogsz, amikor belépsz.
A lélek emlékezete nem tananyag. Nem protokoll. Nem tudom mindig, hogyan fog alakulni, mit fogunk látni, milyen korszak nyílik meg. De azt tudom, hogy ha ott vagyunk, ha valóban ott vagyunk, akkor megtörténik.
Nem mindig könnyű. Néha erős. Néha fáj. Néha jön egy ellenállás, egy kétség, egy félelem.
De a jelenlétünkkel épp azt üzenjük: nem kell tudnod. Nem kell értened. Elég, ha ott vagy.
Ezért vagyunk. Ezért tud megtörténni.
Mert nem mindig tudnom kell. Csak jelen lennem.