Az élet, amit itt a Földön eltöltünk egyfelől hosszú, másfelől nagyon rövid. Gyermekkorunkban nehezen telik az idő, aztán ahogy idősödünk, valahogy felgyorsul minden. Mire az életünk feléhez érünk, már alig van időnk valamire. Az időhiányt leginkább úgy tudjuk csökkenteni, hogy lemondunk a saját magunkra fordított időről. Pedig rendkívül fontos saját magunkkal foglalkozni, szembenézni a hibáinkkal, tudatosabbá és érettebbé válni.
Ne fecséreld el az életedet!
Ez azért is fontos, mert az életünkben megjelenő problémák, nehéz megélések, a nehezen működő emberi kapcsolataink hátterében mindig a hibás önértékelés áll. Nagyon szembetűnően jelenik ez meg a párkapcsolatban, vagy annak hiányában. Az alacsony önértékelés miatt választanak magunknak olyan párt az emberek, aki nem értékeli, nem szereti őket. Természetesen a munka, a hivatás megválasztása terén is befolyásoló tényező az alacsony önértékelés. Ilyenkor nem mernek olyan dolgot tanulni és csinálni, amit szívesen tennének, mert úgy gondolják, hogy kevés hozzá a képességük. Az alacsony önértékelés miatt nem mernek lépni sem egy jobb munkahely felé, sem a jobb emberi kapcsolatok felé. Sajnos az önértékelés rombolása már kicsi korban elkezdődik és tovább folytatódik iskolás korban. A sikertelen párkapcsolati próbálkozások, kudarcos munkahelyek, az elutasító emberi kapcsolatok tovább rombolják ezt.
Az élet első 20-25 évében még csak épp hogy ráeszmélünk az életre, annak nehézségeire és örömeire. Ezt követően kezd rögzülni a személyiségünk, ekkor kezdünk tudatosabbá válni a velünk történt események feldolgozására, a lelkünkkel való munkára. Természetesen valakinél ez már előbb elindul, és a mostani fiatalok valószínűleg az önismeretre sokkal fogékonyabbak, mint a 70-es, 80-as évek szülöttei. Úgy tapasztalom, hogy az önértékelés hiányában rengeteg időt vesztegetünk el az életünkből feleslegesen, mivel az örömöt, a boldogságot nem önmagunkban keressük, hanem valamilyen külső feltételhez kötjük: „Majd, ha megtalálom a párom, akkor nem fogok XY-ért epekedni!” „Majd, ha meglesz a ház, akkor vállalunk gyereket!”… Lehetne még sorolni a különböző, saját magunk elé állított akadályokat. Pedig ennek nem így kellene működnie! Ha benned egység, öröm, béke van, csak akkor fogod ezt meglátni saját magadon kívül is!
A legszörnyűbb, hogy sokan egy bizonyos személy után epekednek, pedig ő egy lépést sem tesz feléjük. Ezt általában nőknél lehet megfigyelni. Én is beleestem ebbe a hibába, ezért igyekszem rá felhívni a figyelmet. A nő epekedik és várakozik egy férfira, aki vagy kihasználva a helyzetet játszmázik vele, esetleg eltölt vele néhány éjszakát. Az is lehet, hogy a férfi direkt fenn is tartja a látszólagos érzelmi kapcsolatot, hogy akár érzelmi, akár fizikai nyereséghez jusson ez által. Az is előfurdul, hogy a nő úgy van oda egy férfiért, hogy az az érdeklődésnek semmilyen jelét nem mutatja, vagy el is utasítja a nőt. A nő mégis ragaszkodik hozzá, ha már egyszer kiszemelte. Nem a férfiakat akarom ezzel szidni, a nők pont ezt teszik fordított helyzetben. Az elutasításokat, játszmákat úgy értékelik, hogy „ó, szegény, azért ilyen, mert rossz volt a gyermekkora” vagy „a házasság tette tönkre”, és még sorolhatnám. Nyilván az ilyen helyzetek nyomot hagynak az ember lelkén. A ragaszkodást pedig azzal magyarázzák, hogy „ő az ikerlángom”, a „lelki társam”.
Ebben a helyzetben éveket el lehet tölteni. Pedig semmi másról nincs szó, mint hogy a nő fél lépni, mással megismerkedni. Az is sokszor előfordul, hogy kapcsolatban voltak egymással korábban, esetleg szerető kapcsolatban. Bár a szakítás óta már évek teltek el, de még mindig vár rá, hiszen biztos, hogy őt szereti. Azzal is meg szoktak keresni, hogy azért nem jön felé a szeretett férfi, mert a másik nő szerelmi kötést tett rá. Az a helyzet, hogy ha egy férfi akar lépni, vagy ki akar lépni a házasságából, akkor azt meg is fogja tenni. Ellenkező esetben nem akar. A szerelmi kötések erősek, de azért ne nézzük már teljesen hülyének a férfiakat! Lehet energiával és érzelmileg is manipulálni egy embert, de szerintem döntéssel felülírhatóek ezek a dolgok.
A férfiak egyébként is racionálisabban gondolkodnak, mint a nők. Inkább az van a dolgok mögött, hogy a férfiak sokkal nehezebben hagyják ott a „birtokaikat”, ami lehet a feleség, a gyerekek, a vagyon, a ház, az autó, a nyaraló, a barátok, a kutya, a megszokott munkahely, a megszokott település. Még az lehet energetikailag problémás, hogy a nagy vonzalmak hátterében karmikus kapcsolat áll. Ennek kötelékei is inkább a nőket zavarják, mert ők érzik jobban a férfi jelenlétét, energiáját saját magukon. Ezért ezeket a karmikus kötlelékeket érdemes feloldani, hogy tovább tudjon a nő lépni. Ha az van megírva, hogy valakivel együtt legyél, az úgy is meg fog történni.
Tehát, ha te akár nőként, akár férfiként vársz valakire, ne tedd! Az élet elmegy feletted, és az elvesztegetett idő sosem fog visszatérni hozzád! Értem én, hogy nem jön más az életedbe, de akkor ne az a személy foglalja el az életed középpontját, hanem te magad! Engedd el azt a személyt, akihez ragaszkodsz! Ha a kapcsolatnak van létjogosultsága, akkor úgyis elindul feléd, amikor te kezdesz eltávolodni tőle. Tudom, ezeket a dolgokat nehéz felismerni a saját életünkben, ezért érdemes szakember segítségét kérni, aki elindít és végigvezet az utadon. Amint az önismeretben helyre kerülnek dolgok, akkor megerősödsz, és már nincs szükséged egy ilyen kapcsolatra. Akkor már csak olyan kapcsolatra vágysz, amelyben a másik fél értékel téged, tisztel és becsül. Akkor már csak olyan munkára, emberi kapcsolatra, életre vágysz, amiben boldog vagy. Nyilván mindig vannak nehézségek, amelyekből érdemes tanulni, de akkor már sokkal teljesebb életet tudsz élni.
https://noraalelkeksegitoje.
info@noraalelkeksegitoje.hu
Bátran kérj segítséget, és varázsold teljesebbé az életedet!