2-3 száz évvel ezelőtt az emberi közösségeknek még rendkívüli szerepe volt az egyén életében. A kis közösség, a falu, a család előállított minden élelmiszert, a ruházat, a bútor, a lakhatás, és a termelés eszközeinek nagy részét is. A speciális eszközöket, tárgyakat megvette a vásárokon, vagy elcserélte másra. Nem volt felhalmozás, a tárgyak hosszabb élettartamúak voltak, apáról fiúra, anyáról lányára hagyományozódtak. Ennek ellenére nem ezeknek a kézzel fogható tárgyaknak volt nagy jelentősége az emberek életében. Fontosabbak voltak az emberi kapcsolatok, a közösséghez való tartozás, a hasznosság érzése, ezért a nehézségek ellenére sokkal könnyebben, egészségesebben és boldogabban éltek.
Társas magány
Ha valaki vétett a közösség szabályai ellen, azt kiközösítették, ez volt az egyik legnagyobb büntetés. Nemcsak hogy megszakadtak ez által a családi és baráti kapcsolatai, hanem az élete is veszélybe került. Ekkor még ugyanis kizárólag közösségben, a család és a falu, vár védelmében lehetett túlélni a hétköznapokat. Az ínséges időkben mindent megosztottak egymással, hiszen ki ne adna egy tál ételt a testvérének, unokatestvérének. A lelki problémák sem emésztették fel az embereket, mert este a tűznél, kukorica fosztás közben megosztották egymással a szomorúságukat vagy az örömüket. A kisebb gyerekeket az egész közösség nevelte, így őket a szülők biztonságban tudhatták. A tudást, a mítoszokat, a meséket a közösségekben szájról szájra adták, és ezekben benne volt minden, amit egy gyereknek meg kellett tanulni az életről, az emberi értékekről.
Nem akarom ezt visszasírni, hiszen a világ változik és ezzel nem lehet szembe menni. A városok hatalmasokra duzzadtak, ahol már senki sem ismeri a másikat, és ezzel a közösség is szétesett. Aki a városba költözött, elveszítette a gyökereit, a hagyományait, az öregek pedig magukra maradtak a bölcsességükkel a falvakban. A közösségek lakossága összekeveredett, bár a falvakba befogadják a „gyüttmenteket”, ettől a közösség már nem lesz a régi. A 3-4 generációs nagy családok 2 generációra csökkentek, és a régi tudást a nagyszülők már nem adják át az unokáknak. Pár száz év alatt ez a tudás már úgy megkopott, hogy a mostani öregek már nem a népmeséket mondják el az unokáiknak, hanem az aktuális TV filmről beszélnek, és ez nagyon nagy baj! Persze ez nem csak az egyes emberek hibája, hiszen nagyon tudatosan felsőbb döntés alapján rombolták szét a magyar kultúra értékeit, hatalmas tudását. Ez a célirányos rombolás már Mária Terézia idején elkezdődött, és folyik most is. Az a baj, hogy az elmúlt közel 300 évben ezt nem sikerült megállítani.
Most ott tartunk, hogy már szinte semmilyen közösség nem létezik. Van családunk, barátaink, munkahelyi csapatunk, hobbink, edzőpartnerünk, de igazából sehová sem tartozunk. Nyilván a családi kapcsolatok és a szorosabb barátságok adnak még némi támaszt, de az igazi szerepüket nem töltik be. Én úgy látom, hogy az emberek nagy többsége még a párkapcsolatában is magányos. A munkahelyén keményen dolgozik, hogy az élethez szükséges javakat megszerezze. Aztán kiderül, hogy ezeknek a javaknak egy része teljesen felesleges, és a szemétben landol. Közben a gyereke reggeltől estig egy intézményben van (óvoda, iskola), nincs ideje és energiája beszélgetni vele, nevelni, fejleszteni, átadni neki a tudását. Hiszen a munka után várja az újabb robot, a háztartás, és néha még jó lenne pihenni és szórakozni is. Kikapcsolódásként lógnak a közösségi médián, ahol látszólag van pár ezer barátjuk, akinek még a felét sem ismerik. Lehet, hogy én szigorú vagyok, de nekem annyi barátom van, hogy jobb esetben a két kezemen meg tudom őket számolni. A többi az csak ismerős, vagy még az sem, mert a közösségi médián visszaigazolt idegeneket még ismerősnek sem lehet mondani. Sokakat mégis megnyugtat az, hogy van pár ezer vad idegen ismeretlen „ismerőse”, akikkel még esetleg cseveg is valami felületes dologról, vagy egy-egy poszthoz oda kommentel. Ez nem közösség!
Nyilván nem lehet most nagy hirtelenséggel visszaállítani a szoros emberi kapcsolatokra épülő közösségeket. Sajnos a vírusra való hivatkozással az emberi kapcsolatokat még tovább rombolták. Hiszen már elgondolkozunk rajta, hogy oltva vagy oltatlanul, de merjük-e megölelni az idős szüleinket, vagy egyáltalán merjünk-e velük találkozni. Igen, merjük! Emlékszem, hogy még valahogy a 90-es években volt egy kutatás, hogy lehet-e fertőzést kapni csókolózáskor. Hát, ha az a csók jó, és örömöt okoz, akkor olyan mértékű boldogság hormon szabadul fel, hogy teljesen megvéd mindentől. Ezt az elvet követve, ha szeretetteljes a kapcsolatod valakivel, és megöleled, megpuszilod, annak az öröme egyikőtökben sem okozhat kárt! Ugyanis még mindig az emberi kapcsolatok vannak nálunk első helyen, mert több ezer évig ez volt a legfontosabb, ezt még nem sikerült kiirtani az emberiségből. Így aztán az őszinte, szeretetteljes emberi kapcsolatok örömöt okoznak, gyógyítanak, erősítenek minket és minden résztvevőt, aki ebből az érzésből részesül.
Sajnos én is többnyire online dolgozom, videó hívásban, aminek az az oka, hogy az ország nyugati részén élek. A lelki problémák, az emberi kapcsolatok energetikai megsegítése azonban annyira fontos, hogy még online is jobb, mint, mintha semmit sem tennénk ez ügyben. Amikor azonban valaki eljön hozzám személyesen, az mindig sokkal többet ad mind a kettőnknek, hiszen sokkal mélyebb és hatékonyabb a személyes munka.
Azt javaslom mindenkinek, hogy törjön ki ebből a társas magányból, forduljon a valós és kézzel fogható emberek felé! Ne az online térben éljen, inkább érezzen, szeressen, beszélgessen. Nagyon fontosnak tartom, hogy a kihűlt párkapcsolatokat kimozdítsák az állóvízből. Mindegy, hogy szétválnak, és mindenki próbál magának egy megfelelőbb társat találni, vagy még jobb, ha próbálják rendbe tenni a meglévő kapcsolatot. Ne a gyerek és a vagyon, a ház, hanem a szeretet és a tisztelet tartsa egyben a párokat. A család lenne ugyanis az emberi közösségek alapja, innen kell elindulni. Rendezzük a kapcsolatot a szüleinkkel, testvéreinkkel, rokonainkkal! Kezdjük el újra a valós értékekre nevelni a gyerekeket, akik nem a kimondott szavainkat, hanem a mintánkat, a példánkat fogják lemásolni és tovább vinni! Vedd elő a régi magyar népmeséket, és abból építsd fel saját magadat, a gyermekedet, az új étékrendedet! A népmesékben ugyanis minden érték benne van, amire szükséged van, bár a valós jelentésük megértése nem mindig egyszerű. A kapcsolatok rendbe tételében, a mélyen gyökerező problémák felismerésében, kezelésében szívesen segítek!
https://noraalelkeksegitoje.
hello@noraalelkeksegitoje.hu
Bátran kérj segítséget, és varázsold teljesebbé az életedet!