Szinte minden ember önértékelési problémákkal küzd. Sokan ezt észre sem veszik saját magukban. Aki alulértékeli magát,  az sokkal kevesebbre tartja magát, nem veszi észre és nem értékeli kellőképpen a fizikai, szellemi, lelki, intellektuális képességeit. Úgy vélem, hogy a legtöbb ember alulértékelési problémákkal küzd. Aki túlértékeli magát, az éppúgy nem látja tisztán az életét, és többet gondol magáról, mint amennyit adott helyzetben valóban fel tud mutatni. Akik túlértékelik magukat, azokat szoktuk nagyképűnek tartani.

Mind a két irányú kibillenés problémát jelent az életünkben.

Az alul- és túlértékelés is problémát okoz!

Rendkívül fontos lenne ugyanis, hogy helyesen ítéljük meg magunkat, pontosan mérjük fel a képességeinket, erőnket, tudásunkat. Ha nem vagyunk tisztába önmagunkkal, akkor az életünk jelentősen megnehezedik, és sorra kapjuk a “pofonokat” az élettől. A nem megfelelő önértékelésnek, énképnek lehet energetikai oka is. Ugyanis a lelkünkben lévő lélektükör pont ezt a célt szolgálja. Amikor ez a tükör elkoszolódik, eltörik, akkor hamis képet érzékel a lélek. Energetikai tisztítással is segíthető ez az alapvetően önismereti és tudatossági probléma.

Az önértékelés nagyjából 2-3 éves kor körül, az “én” és az egó megjelenésével kezd fejlődni. A kisgyerek ekkor már el tudja magát különíteni a szüleitől, a környezetétől. Környezeti hatásra tudatosul benne az, hogy most épp jót vagy rosszat tett, szeretik-e őt, vagy haragszanak rá mások. A pontos és stabil önértékelés kialakulásában jelentős szerepe van a szülőknek, a testvéreknek, majd később a nevelőknek és diáktársaknak. Az önértékelés még kamasz korban sem stabilizálódik, inkább csak 20-25 évesen alakul ki az önmagunkról alkotott kép. Fontos, hogy az önképünk legyen rugalmas, hiszen amikor megtanulunk egy új dolgot, új képességek alakulnak ki, ezeket be kell építeni az énképünkbe, felül kell írni azt. A rugalmatlanság ilyen módon hamis önképhez vezet.

Természetesen a testi, lelki, szellemi, intellektuális képességeink egy bizonyos területen lehetnek nagyon jók, míg más területen hiányosak, nehezen működőek. Ez nem baj, senki sem Superman vagy Superwoman! A lényeg, hogy a saját magunkról alkotott kép többé-kevésbé reális legyen. Gyerekként a másoktól érkező visszajelzések alapján tudunk viszonyítani, hogy valamiben jók vagyunk-e, vagy sem. Ha a szülők, vagy más felnőttek a kezdeményező és a határait próbálgató gyermeket folyton leszidják, tevékenységét, képességeit nem értékelik, az nagy lelki törést fog neki okozni, és akár egész életére tönkre teheti az önértékelését. Az ilyen gyerek egy idő után visszahúzódó lesz, inkább nem mer semmit sem kipróbálni. Az sem jó, ha féltésből nem engedjük, hogy az életet próbálgató gyermek sikerélményeket szerezzen, vagy rájöjjön, mit nem tud.

A másik probléma, hogy a szülői elvárások annyira mélyen belénk ívódnak, hogy még felnőttként sem vesszük észre, hogy az ő álmukat akarjuk megvalósítani. Sokakból így lesz pl. jogász, orvos, tanár, mérnök, mert a szülei egy magas presztizsű végzettséget vártak el tőle. Vért izzadva elvégzi ugyan az illető az egyetemet, de mégsem lesz boldog. Mert a verejtékes munkában nem volt ideje emberi kapcsolatokat építeni, udvarolni, és élvezni az életet. Valaki szül 3 gyereket, mert a “mi családunkban így szokás”, pedig titkon divattervező szeretett volna lenni. Így a gyerekei idegesítik, egyáltalán nem boldog, és emiatt a családját sem tudja jól kezelni. Ezek most persze kitalált példák, de igazából ez így működik.

A jó hír, hogy sosem késő ezt felismerni, és az önismeret útjára lépni. Felnőttként is bátran elkezdhetünk kisérletezni, hogy az, amire gyerekkorunkban azt mondták mások, hogy nem megy, az tényleg így van-e? Nem kell félni a csalódástól, mert ha tényleg nem megy, akkor nincs vesztenivalónk! Ha pedig mégis megy, akkor micsoda öröm, és rátaláltunk egy képességünkre, amit akár fejleszthetünk is. Persze érzelmileg rosszabb megélni azt a szembesülést, amikor kiderül, hogy amiben jónak gondoltuk magunkat, abban nem is vagyunk olyan jók, vagy legalábbis vannak nálunk jobbak. Ez sem baj, mert akkor megint csak van mit fejleszteni magunkon. A lényeg az, hogy lépésről lépésre egyre közelebb kerüljön a magunkról alkotott kép a valósághoz. Légy bátor, és lépj az önismeret útjára! Hidd el, ezzel csak nyerhetsz, hiszen boldogabb, önbizalomban gazdagabb életet élhetsz általa!

https://noraalelkeksegitoje.hu/

info@noraalelkeksegitoje.hu tel:+36-30/314-06-61

Bátran kérj segítséget és varázsold teljesebbé az életedet!