Olyan sok aspektus van hatással a személyiség kialakulására, így folytatom ezt a kimeríthetetlen témát. Most a szülői nevelés lesz a téma, hiszen a gyermek a családból, a szülői minták alapján szocializálódik a társadalomba. Így a gyermek hozott „csomagját” a szülői nevelés még javíthatja vagy akár ronthatja is. Nem vagyok pszichológus, bár rengeteg pszichológiát tanultam a főiskolán, az egyetemen, és több gyerek fejlődésében közreműködtem akár a munkám kapcsán, akár a családban felnövő gyerekek esetében. Úgy gondolom, hogy sokat tanultam a témában és sokat is tapasztaltam.
A személyiség kialakulása – szülői nevelés
A gyermek szocializációja, az adott társadalomba való belenevelése, személyiségének fejlődése elsősorban a családban történik! Ez a feladat nem áthárítható az oktatási intézményekre (bölcsődére, óvodára, iskolára), mert ott ilyen jellegű nevelést csak igen kis mértékben fog kapni, nem fognak belőle ott „embert faragni”!
Minden gyermek lemásol, belsővé tesz minden szülői mintát 3 éves koráig. Ha a szülő látványosan elítéli az alkoholistákat, az utcán azt mondja a gyerekének, hogy „látod, milyen csúnya ez a bácsi”, aztán este, mikor azt hiszi, senki sem látja, nagyot kortyol a pálinkából, az hamar ki fog derülni a gyerek számára. Hiszen anyának pont olyan lesz a szaga, mint a csúnya bácsinak. De ugyanez elmondható a dohányzásról is, vagy bármilyen más viselkedési mintáról. A gyerek lemásolja, hogy hogyan viselkedik a szülő a családtagjaival, barátaival, szomszédokkal, az utcán, a boltban, bárhol és bárkivel. Eközben teljesen mindegy, hogy a kommunikációjában erről mit mond. Nagyon fontos tehát, hogy a szülő olyan mintát mutasson a gyerekének, amilyen viselkedést szeretne elvárni tőle.
A gyerekek nem a szó szerinti kommunikációra figyelnek, hanem a sokkal ősibb, mélyebb metakommunikációra. Tehát a gyermekünk nem abból tanul, amit mondunk neki, hogy „ezt csináld”, így a helyes”, hanem a cselekedeteinkből, az érzelmi megnyilvánulásainkból. A non-verbális mintákat sajátítja el legelőször és legerősebben is. Tehát, ha a szülő azt mondja, hogy „nem szabad a másik gyereket bántani”, de közben szeretné, hogy az ő gyereke kemény és erős legyen, és igazából örül, h. az óvodában megverte azt, aki elvette a játékát, a gyerek először kicsit összezavarodik. Aztán rájön, hogy a szülő verbális (szavakban megjelenő) és non-verbális (metakommunikációs eszközei) nincsenek összhangban. Mivel a túlélést jobban segíti a metakommunikáció, és őszintébb is, ezért azt fogja valósnak venni, elfogadni. Ha elveszik az óvodában a játékát, jól megver mindenkit, és irtó büszke lesz magára.
A nevelési módszerek különbözőek lehetnek a szülő temperamentumától függően. Időnként kell a szigor, de kell a megengedés is, de bármit is teszünk, ez legyen mindig szeretetteljes! A gyerekek nem kicsinyített felnőttek, ezért ne várjunk el tőlük irreális dolgokat, amelyeket koruknál fogva még nem képesek teljesíteni. Természetesen nem is hülyék, hogy mindent megcsináljuk helyettük. Fontos, hogy felmérjük a képességeiket, és ennek megfelelően igazítsuk az elvárásainkat. Tudom, mindenki szereti a gyerekét, de ezt minél gyakrabban nyilvánítsuk is ki feléje. Biztosítsunk számára egy meleg, támogató, elfogadó légkört, amelyben biztonságban lehet, de egyértelműen közöljük vele, ha valamit nem megfelelően csinál.
A gyereknevelés sokszor igen nehéz, komoly feladatok elé állítja a felnőtteket. A gyerekek mindig próbálgatják is, hogy meddig mehetnek el, hol az a határ, amit már nem léphetnek át. Ezért érdemes a szabályokat egyértelműen felállítani, és azok mellett következetesen kitartani. Ha a szabályok folyamatosan változnak, a gyerek nem tud hozzájuk igazodni. Nyilván, a kor előre haladtával egyre több mindent lehet megengedni a gyerekünknek, így a korábban felállított szabályok értelmüket veszítik, és esetleg újak lépnek életbe. Úgy gondolom, hogy érzelmileg mindig legyünk szeretetteljesek és feltétel nélkül elfogadóak. Kamasz korban mindenki lázad, és a szülő úgy érzi, hogy minden nevelése csődöt mondott. Úgy tapasztalom, hogy néhány nehéz év után ismét a családi minta fogja a fiatal felnőtt viselkedését meghatározni, és beérik az, amit elvetettünk.
A szülők gyakran válnak tanácstalanná gyermekük nevelésével kapcsolatban, és ez nem csoda. Ilyenkor segíthet a szakember, aki külső szemlélőként tud rálátni a helyzetre, és ennek megfelelően ad tanácsot. Mivel évekig dolgoztam a gyerekvédelemben, családokkal, gyerekekkel, szívesen állok ezen a területen is bárki rendelkezésére. Nem kell szégyellni a problémákat. A megoldás felé mindig az visz, ha beszélünk róluk, és keressük a megoldásokat. Tanácsadásomban ilyen témában is a segítek. Keress bizalommal!
https://noraalelkeksegitoje.
info@noraalelkeksegitoje.hu
Varázsold teljesebbé az életedet!