Egy beszélgetés kapcsán szembesültem vele, hogy milyen félreértés lehet a jelenben élés, jelenben levés témájával kapcsolatban. Igaz, az illetőnek semmilyen ezotériás, spirituális tapasztalata nem volt, sőt hárított mindent ezzel kapcsolatban. Mégis azt gondolom, hogy fontos ezt a témát tisztába tenni, leírni erről azt, amit én gondolok.

Az illető félreértelmezésében a következő gondolatok jelentek meg:

  • A jelenben levés számára azt jelentette, hogy tagadjuk a múlt (kultúra) értékeit, pl. nem olvas az illető történelmi témájú szépirodalmi műveket,
  • nem foglalkozik a jövővel, annak megtervezésével,
  • nihilista hozzáállással csak az van, amit az ember éppen csinál.

A jelenben élés

A jelenben élés az én felfogásom szerint teljesen mást jelent. Úgy vélem, hogy a lélekkel, személyiséggel és annak fejlődésével foglalkozó szakemberek kisebb eltérésekkel hasonlóan gondolkodnak. Érdemes ezzel kapcsolatban is különböző nézeteket, gondolatokat megnézni, és kialakítani a saját világlátásunkat.

A jelenben levés, a jelenben élés jellemzői:

  • A gondolataink, érzés világunk nem a múltban van, ezért nem ostorozzuk magunkat azzal, hogy milyen hibákat követtünk el. A múltbéli események tapasztalatait természetesen meg kell tartani, tanulnunk kell ezekből, de azok fájdalmát, terhét nem kell folyamatosan v. időről-időre felszínre hozni, abban élni. Ez nem azonos azzal, amikor terápiában, önismereti gyakorlatban a tudattalan mélyére süllyedt fájdalmakat oldás céljából felszínre hozzuk, és feldolgozzuk, helyére tesszük.
  • A gondolataink, érzés világunk nem a jövőben van, ezért nem a jövőtől való félelem v. a cselekvés nélküli álmodozás tölti ki az életünket, mindennapjainkat. Ha a jövővel kapcsolatosan negatív érzések jelennek meg bennünk, akkor félelmet hozunk létre, aggódunk. A félelem pedig megteremti a félelem tárgyát, tehát önbeteljesítő jóslatokként működnek. Álmodozni, tervezgetni jó dolog, ha azt cselekvés is követi. A cselekvés nélküli álmodozás végül a sikertelenség érzését fogja kialakítani, és nem halad előre az életünk.
  • Amikor a jelenben vagyunk, akkor meglátjuk a természet, a másik ember valódiságát, szépségét. Halljuk a madárdalt, élvezzük a színeket, fényeket, ízeket, illatokat, a szívünk dobbanását, megfigyeljük a saját gondolatainkat, érzéseinket. Olyan szemlélődő állapotba kerülünk, amikor saját magunkat is megfigyeljük, elemezzük. Ez nem jelent kritikai elemzést, önvádat, hanem csak annyit jelent, hogy felismerjük, hogy az adott cselekvés, gondolat, érzés mit vált ki belőlünk. Ilyenkor nem terheljük magunkat a félelmeinkkel, vágyainkkal.

Nem könnyű a jelenben lenni, és azt hosszú ideig megélni, fenntartani. Sok és kitartó gyakorlást igényel, mire néhány másodpercnél hosszabb ideig ebben az állapotban tudunk lenni. Mégis érdemes, mert ilyenkor felismerhetjük a korábban megélt felesleges aggódásainkat, azt, hogy a saját kezünkben van a sorsunk alakítása. Természetesen rengeteg befolyásoló tényező hat az életünkre, a másokkal való kapcsolatok és mindenféle külső behatás. Mégis, egy ilyen tudatos állapotban vissza tudjuk szerezni az életünk, a sorsunk irányítását.

Ha visszatérek a legelején említett konkrét példára, akkor lehet történelmi témájú könyvet olvasni, vagy filmet nézni, ez nem zárja ki a jelenben levést. Bele is helyezkedhetünk a szereplő sorsába, de közben tudjuk, hogy azok a szereplők nem mi vagyunk, és nem velünk történnek az események. Ha mégis teljesen azonosulnánk vele, amint a tevékenységet befejeztük, tudjuk, kik vagyunk, hol vagyunk. Meg tudjuk vizsgálni a ránk ható, közben megélt érzelmeket, felmerülő gondolatokat, és hogy ezek miért jöttek felszínre.

Monoton tevékenység (pl. mosogatás) közben rendkívül jó felismerések tudnak születni. Miközben a tevékenységet végezzük, a kezünk jár, a gondolataink, érzéseink pedig össze-vissza cikáznak. Ez általában nem annyira jelenben levős helyzet. Mégis, ilyenkor is lehet a jelenben lenni, és mindent megfigyelni. Hogyan hat a víz melegsége a kezünkre, érezni lehet különböző illatokat, nyakon lehet csípni a feljövő érzéseket, gondolatokat. És kik vagyunk mi valójában egy ilyen helyzetben? A test, a lélek, a szellem? Igazából egyik sem. Mi a szemlélődő vagyunk, aki ezt az egységet egészében és kívülről látja, megfigyeli.

Ez a fajta megfigyelés rengeteget tud segíteni a saját önismeretünkben, ezért fontos a jelenben lenni minél többet. Az önismeret minden lelki, szellemi fejlődés alapja! Enélkül minden spirituális gyakorlat, fejlődés hiábavaló és téves tud lenni. Saját magamon és a másokon folytatott önismereti munkámhoz én Tarot kártyát és OH kártyát használok. Mindkettő rendkívül jó vizuális eszköz a szembesítéshez. Ha szeretnéd a saját életedet, annak lehetőségeit, elakadásait, problémáit feltárni, akkor ezt a két kártyát ajánlom neked. Gyere el, vagy dolgozzunk távban, hogy könnyebb és boldogabb életet tudjál élni! Várlak szeretettel!

https://noraalelkeksegitoje.hu/

hello@noraalelkeksegitoje.hu tel:+36-30/314-06-61

Varázsold teljesebbé az életedet!